Az 1953-as kelet-német felkelés, az 56-os magyarországi szabadságharc és felkelés után az 1968-as csehszlovákiai megmozdulás volt a legjelentősebb. Az év januárjától augusztusig tartó csehszlovák kisérlet az emberarcú komunizmus megvalósítására a komunista blokk katonai nyomása folytán kudarcba fulladt és elkezdődött a bársonyos forradalomig tartó szigorú pártdiktatúra időszaka.

A Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Magyarország és Bulgária egységei léptek Csehszlovákia területére. Románia és Albánia ugyanakkor távolmaradtak az akciótól. A bevonulásban 27 hadosztályt (köztük két ejtőernyős hadosztályt) vetettek be, összesen több mint félmillió katonával, továbbá közel 1000 repülőgépet és 6300 (más források szerint 7500) tankot.

A csehszlovák hadsereg nem állt ellen, de az utcák megteltek tüntető emberekkel. Augusztus 23-án Csehszlovákia lakossága egyórás általános sztrájkkal fejezte ki tiltakozását. A Varsói Szerződés országainak katonái több helyen fegyvert is használtak a tüntető civil lakosság ellen, 100-150 ember meghalt, és sebesültek is voltak és több ezer embert bebörtönöztek.

A csehszlovákiai intervenció a magyar társadalom széles tömegeinek passzív ellenállása, és az értelmiség Prága iránti szolidaritása mellett zajlott le.