Az interjúból kiderül, hogy zajlott a távoktatás Bősön, milyen kihívásokkal kellett megküzdeniük a pedagógusoknak, szülőknek, illetve a diákoknak a koronavírus-járvány idején.

A júniusi újranyitást üdvözölték, nyáron azonban nem terveznek tábort szervezni. A koronavírus-járvány kemény leckét adott, de mindenki tanult belőle, és talán pont ez a pofon kellett a szlovákiai iskolaügy modernizálásához...

Sebő Renáta igazgatónő személyes tapasztalatait osztotta meg velünk:

A koronavírus korábban soha nem tapasztalt kihívások elé állította az iskolákat Szlovákiában. Márciusban gyakorlatilag az egyik percről a másikra kellett teljesen megváltoztatni az oktatási módszert. Mennyire ment zökkenőmentesen a távoktatás? Mi jelentette a legnagyobb kihívást az iskola, illetve pedagógusok szempontjából?

Nagyon nem voltunk felkészülve a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetre, de nem estünk pánikba. Biztos voltam benne én is, és a kollegáim is, hogy egy közös belső távoktatási rendszert kell kialakítani. Ennek fő oka az volt, hogy nem tudtuk, mennyi időre szól az adott rendelkezés, illetve, hogy fogunk dolgozni. Mielőtt ez a helyzet kialakult, főleg az alsó tagozatos kollégák már közösségi oldalakat kihasználva (leginkább a Facebookot) alakítottak ki csoportokat a szülőkkel. Tehát az állandó kommunikációt ezáltal biztosították már korábban.

Sokak szerint az egész járványban a bizonytalanság volt a legrosszabb. Napokig nem lehetett tudni, milyen további intézkedéseket jelentenek be másnap. Iskolaigazgatóként hatalmas teher nehezedett az Ön vállára is, hogy élte meg ezeket a napokat?

Bevallom, voltak nehéz pillanatok... 16 éve vagyok intézményvezető, de voltak olyan pillanatok, amikor úgy éreztem, ennyire reménytelen és kilátástalan helyzetben még sosem voltam. Valahogy aztán mindig aludtunk a döntésekre egyet, megfontoltunk mindent. Rájöttünk, hogy mi pedagógusok nagyon-nagyon képesek vagyunk a változásokhoz felfejlődni, alkalmasak vagyunk arra, hogy tovább lépjünk. Úgy érzem, hogy a koronavírus volt épp az, ami meghozta az iskolareformot, ugyanis sok lehetőség ott volt a kezünkben eddig is, de nem éltünk vele.

A váratlan helyzet rengeteg negatívumot hozott, sok kritika érte az ország vezetőit is. Ön úgy véli, ez egy új esély lehet az iskolarendszer reformjának beindításához? Ahhoz, hogy végbe mehessenek a szükséges változások, és egy modernebb feltételrendszerrel működhessenek az alapiskolák a jövőben...

Igen, egy kicsit így éltük meg ezt a dolgot, annak ellenére, hogy nagyon-nagyon sok minden nem átgondolt módon történt. Például nem voltak a családok felkészülve erre az adott helyzetre. Az iskolák próbálták a helyzetet megoldani, de a családok technikai felszereltsége otthon nem volt bebiztosítva. Úgy gondolom, azok az iskolák, amelyeknek fontos volt, hogy megtörténjen a kommunikáció és a tananyag átadása, megtalálták a módját, hogy felvegyék a kapcsolatot a szülőkkel. Voltak kolléganők, akik autóba ültek, és reggeltől estig egyenként meglátogatták a családokat. Eljuttatták a gyerekekhez a feladatokat, beszélgettek velük.

Hogy értékelik a pedagógusok az elmúlt időszakot? Többször hallottuk, hogy a szociálisan hátrányos helyzetű családból származó diákok hatalmas hátrányba kerültek a távoktatás során. Foglalkozott ezzel a kérdéssel az iskola vezetősége? Sikerült megoldást találni a problémára?

Igen, foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. Először próbáltuk felvenni a kapcsolatot a szülőkkel. Ha ez nem sikerült postai úton, mailen vagy telefonon keresztül, akkor ahogy az imént említettem, a kollégák autóba ültek és meglátogatták a családokat. Sikerült elérnünk, hogy nagyon kevés volt azon diákok száma, akik számára nem voltak adottak a megfelelő feltételek. Néhány esetben a szülők vállalták, hogy időnként bejöttek az iskolába a feladatokért, majd a következő héten hozták az iskolatáskát tankönyvekkel, füzetekkel együtt, és megmutatták, hogy az ő gyerekeik hogyan készülnek otthon.

Mennyire voltak önállóak a diákok? Tudtak haladni azért a tananyaggal vagy szeptemberben kell majd bepótolni a lemaradást?

Sikerült tananyagot átadnunk. Meg kell, hogy mondjam, épp tegnap volt az évértékelő konferenciánk, és azért a távoktatás nem volt olyan hatékony. Meggyőződésem, hogy a pedagógus és a diák személyes kapcsolata nélkül, nem annyira hatékony a tanítás. Főleg általános iskolás gyerekeknél még nem pótolható a személyes találkozás az online kapcsolattal.

Júniusban a kedvező járványügyi helyzet lehetővé tette, hogy a kisiskolások visszatérjenek az iskolapadba. Először szigorú szabályok mellett – lázmérés, szájmaszk, külön csoportok. Hogy reagáltak erre a döntésre a szülők? Volt érdeklődés? Mekkora létszámban tértek vissza a gyerekek?

Nagyon sok diák visszatért az iskolába. Meglepődtünk, biztosak voltunk benne, hogy a szülők úgy fognak dönteni, hogy nem küldik vissza a gyereküket az iskolába. Ennek ellenére június elsejével (ami egyben gyermeknap is) nagyon-nagyon szép létszámban tértek vissza a gyerekek. Az iskolánk 96 diákot fogadott, tehát az 1-5 évfolyam 58%-át teszi ki. A gyerekek visszajöttek, örültek egymásnak, még a pedagógussal való találkozásnak is. Úgy vélem, szükség volt erre a pár hétre.

A tanév utolsó hetére a felső tagozatosok is visszatérhettek az iskolába. Az oktatásügyi tárca vezetője hangsúlyozta, hogy a könyvleadás és bizonyítványosztás lebonyolításának céljából döntöttek így. Hogy teltek az utolsó napok itt, az iskolában? Milyen a hangulat a gyerekek között?

Nagyon jó, családias hangulat van. Érezzük azt, hogy a gyerekeknek mennyire szükségük van rá, hogy a tanuláson kívül egyéb más kapcsolatok is jelen legyenek – tehát arra, hogy beszélgessünk problémákról, örömökről, sikerekről. Mi, pedagógusok is meglepődtünk, hogy nagyon sok gyerekben pozitívan csalódtunk. Akiket „bekategorizáltunk”, hogy nem tanul, passzív – nem csak most az újra nyitás óta, de az elmúlt három hónapban – is olyan dolgokat tapasztaltunk velük kapcsolatban, amelyeket, ha nincs a koronavírus, akkor talán soha nem élünk meg.

A ballagás is rendhagyó lesz, mi az idei koreográfia?

Nálunk itt az iskolában megvalósul a ballagás, persze nem hagyományos módon. 31 végzős diákunk van, szabtunk határokat, pontosan lefektetettük a szabályokat. Kértük a szülőket, hogy ezeket tartsák be. Minden ballagó diákunk 7 hozzátartozót hívhat meg a ballagási ünnepségre, ugyanis be kell tartanunk, hogy 500 fő fölé nem emelkedhet a jelenlevők száma.

Mik a tervei az iskolának a nyárra? Nemrég érkezett a bejelentés, hogy lehetőség van nyári iskolára, illetve napközis táborokra. Élni fognak ezzel a lehetőséggel?

Kollégákkal beszéltünk róla, adjunk-e lehetőséget a szülőknek. Ezt számtalanszor megtettük, de a nyári tábor nem jött össze, talán kétszer került megszervezésre az elmúlt 10 évben. Idén mi úgy döntöttünk, hogy nem indítunk nyári tábort. Pihenjenek a szülők is, pihenjenek a kollégák is. Az elmúlt időszak nagyon-nagyon nehéz volt pedagógusoknak, szülőknek és a diákoknak egyaránt. Csak köszönetet tudok mondani mindenkinek – a gyerekeknek, szülőknek és kollégáknak is. Az iskola dolgozói panasz nélkül tették a dolgukat és valóban figyeltek arra, hogy segítsük a gyerekeket és a szülőket. A másik oldalon viszont a szülők azt szerették volna felénk jelezni, hogy értékelik munkánkat. Úgy érzem, hogy végül jó hangulatban fogjuk zárni a tanévet.

(ann)