A fotós a kislány fájdalmas kiabálására figyelt fel, elkattintotta a gépet, majd zsebrevágta és a kislány segítségére sietett. Ő vitte el végül kórházba, egyúttal megmentve az életét.

“Kim Phuc mondja, hogy fél évszázad elteltével meg akarta nézni a róla készült fotó negatívját. Az égési sérülés fájdalma szörnyű emlék, a negatív kellő nagyításával részletesen látható, hogy mi történt. Tudja, hogy megégett a lába, a nyaka, a háta, de most meg is nézheti,” teszi hozzá Ut.

Mivel a fotós inkább a segítségnyújtást választotta, aznap már nem készült több fotó. Ez az egyetlen, ez azonban Pulitzer-díjat ért. Nick Ut visszaemlékezik a szörnyű napra, amikor gyerekek és felnőttek a szeme láttára haltak meg. Egy fiút fotózott, miközben észrevette a meztelenül, égő testtel futó lányt. Azonnal érezte, hogy ha nem segít, meghal a gyerek, ezért rögtön letette a felszerelést, hogy elinduljanak a kórházba.

A kislányból közben felnőtt nő lett. Kim Phuc az USA-ban él, itt hozta létre alapítványát, ahol orvosok és pszichológusok segítenek a háború borzalmait átélni kényszerülő gyermekeken.

Kim Phuc és Nick Ut között egy életre szóló barátság alakult ki, ami immár ötven éve töretlen.