Bár mára kevesen tartják számon a farsangot, a báli időszak még napjainkban is hagyományosan a farsangi időszakra esik. Falusi bálokban márpedig, mondanom sem kell, Csallóköz bővelkedik. De hogyan mulattak a csallóköziek pár száz éve?
A jelmezes bolondozás nem csak az amerikaiaknak jutott ám eszébe Halloweenkor, nálunk sok százéves múltja van. A farsang a tavaszvárásra, a 40 napos böjt előtti mulatásra épül, így fontos időszak volt egy falu életében. Míg Erdélyben busójárással igyekeztek elűzni a betegséget, telet, gonosz szellemeket, a csallóköziek dőrejárással zárták a farsangi időszakot.

A dőrejárás volt a farsangi show – 15-20 legény jelmezt öltött magára (katonának, menyasszonynak öltöztek, fejükre harisnyát húztak, belisztezték magukat) és házról házra jártak, így szórakoztatták a népet, nevetést és viccelődést csempésztek a hideg, szomorkás téli napok után a falu életébe. Céljuk az adománygyűjtés volt – nem koldulás, hanem a jól megérdemelt fizetség begyűjtése a műsorért cserébe.

Na de mi is volt a műsor?

Aki beengedte őket a házába, foghatta a fejét. A kinti bolondozás 1-2 cigány muzsikus kíséretében zajlott, a legények táncoltak, s cserébe lisztet, tojást kaptak. Ha viszont bejutottak a házba, hatalmas felfordulást csináltak. Felforgatták az asztalt, kormos vízzel „kimeszelték” a falakat, ellopták a szalonnát, beszögelték a tyúkólat – egy szóval, szívroham. A „szajrét”, amit kaptak vagy szereztek, este a kocsmában együtt fogyasztották el.

A dőrejárás hagyománya ma legerősebben Tejfalun él – az ottani Tejfalusi Önkéntes Tűzoltó Testület már több, mint 140 éve szervezi a jelmezes felvonulást, így ápolva ezt a vicces népszokást. Bár eredetileg húshagyó kedden került rá sor, ma már farsang szombatján rendezik meg.

Tejfalun kívül híres volt még a vajkai, bodaki, doborgazi, tárnoki, szarvai, felbári, gombai és csákányi dőrejárás is.

A csoportos hagyományok mellett nagy szerepet kapott farsangkor a termékenység és gazdagság „varázslása” is, ezt az egyének otthon végezték, s így készültek az új szezonra.