Bár sokan valószínűleg egyáltalán nem foglalkoztak vele és pontosan ugyanolyan napként élték meg a múlt hét vasárnapot, mint bármelyik másik hét utolsó napját, április 24.-e különösen fontos volt mind Magyarország (ha pontosak akarunk lenni, akkor a magyar kormány), mind Európa számára.

Nem, nem azért, mert ez volt az idei április utolsó vasárnapja, ezzel együtt pedig a nyár legkorábbi előszele, de még csak a számmisztika sem teszi különlegessé ezt a napot, sokkal inkább arról van szó, hogy egyszerre két európai országban zajlottak választások, az eredmények pedig, bár egyesek számára kedvezően, míg másoknak kifejezetten kedvezőtlenül alakultak, semmi kétség sem fér hozzá, hogy komoly befolyással lesznek Európa jövőjére.

A két szóban forgó ország, bár méretükben és az EU-ban betöltött szerepükben erősen eltérnek, választásaik lehetséges kimeneteleit tekintve hasonló helyzetben voltak. Na, de hogy kapcsolódik mindehez Magyarország, annál is inkább a közel egy hónapja újraválasztott magyar kormány? Mindent csak sorjában, kezdve a szereplők ismertetésével.

Valószínűleg sokak számára ismert név Emmanuel Macroné, aki leginkább a 2017-es franciaországi elnökválasztás győzteseként vált híressé. A korábban politikailag balközepet, majd centrizmust képviselő Macron pártja a „La République En Marche!” (A Köztársaság Lendületben) 2022-ben ismételten elindult a választásokon, majd az első fordulón főlényesen továbbjutva a második fordulóban ismételten győzelmet aratott a szélsőjobboldali Marine Le Pen ellen, további öt évre biztosítva magát köztársasági elnökként. A Rassemblement National (azaz Nemzeti Tömörülés) élén álló Le Pen többek között az Európai Unióval szembeni szkepticizmusával, illetve Oroszországhoz való közeledésével lett az európai illiberális jobboldal közkedvelt karaktere. Macron egyébként a háború kitörése óta a „nyugati országok” közül elsőként vette fel a kapcsolatot Vladimir Putyin orosz elnökkel és bár kétség sem fér hozzá, hogy koránt sem akar olyan szoros kapcsolatot ápolni vele, mint Le Pen tette volna, Putyin üzenetben gratulált az újraválasztott köztársasági elnök eredményeihez.

Na, de mi a helyzet Szlovéniával? Április 24.-én nagy meglepetés érte a korábban már több alkalommal is miniszterelnöki széket elfoglaló Janez Janšát, a várt győzelem ugyanis ezúttal elmaradt. A jobboldali, mostanra erősen populizmust hirdető Szlovén Demokrata Párt élén álló politikus alulmaradt a mindössze négy hónapja alakult balközép zöldpárt, a Gibanje Svoboda (Szabadság Mozgalom) jelöltjével, Robert Golobbal szemben.

Az eredmények tekintetében láthatjuk, hogy míg Franciaország esetében elmaradt a jobbra tolódás, addig Szlovénia egyenesen a baloldal irányába indult. Biztos vagyok benne, hogy akadnak bőven olyanok, akik a kialakult helyzetnek velem együtt örülnek és olyanok is, akiknek koránt sem tetszenek annyira az eredmények. Na, de lássuk a magyar kötődést mindehez, ugyanis fogadni merek rá, hogy Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor inkább az utóbbiak táborát erősíti. Az április harmadikán újraválasztott miniszterelnök régi szövetségesét veszítette el Janša vereségével, a francia szélsőjobboldali jelölt személyében pedig olyan befolyással rendelkező szövetségesről kell lemondania, akihez fogható nem valószínű hogy kínálkozik majd a közeljövőben, nem is beszélve arról, hogy Le Pen kampányra fordított pénzének elég tetemes részét kapta egy magyar banktól, természetesen kedvező feltételekkel. Mindezeket figyelembe véve úgy tűnik, Orbán illiberális, jobboldali irányultságával még inkább kisebbsége szorult az Európai Unió tagállamai között, a háborúhoz köthető eltávolodásával Lengyelországtól pedig majdhogynem szövetségesek nélkül kell megbirkóznia az előtte álló négy éves ciklussal.

A vasárnapi eredményeket lehet ünnepelni, siratni vagy épp tudomást sem venni róluk, mindez nem változtat rajtuk, Európa jövőjét tekintve azonban jelentős változásokat eredményezhetnek, vagyis sok mindenki más mellett a mi életünkre is komoly befolyással lesznek majd. Úgy érzem érdemes egy kis tanulságot is levonnunk mindezekből, még pedig azt, hogy hiába a sokszor agresszívan hangoztatott ellenvélemény, továbbra is úgy tűnik, ha választhatnak, Európa polgárai a szabadság és a progresszió mellett teszik le voksukat.