Az 1677-es Náray krónika szerint a Duna mente ezen részén már Szent István 12 templomot építtetett. Ezen kezdetleges, fából vagy vertfalból készült épületek azonban rövidesen el is pusztultak. Helyettük a 13. században – immáron téglából – húztak fel újabb templomokat, amelyek egy része ma is áll a Csallóközben. A következőkben térségünk néhány ilyen, még az Árpád-korban épült templomát mutatjuk be.

A csallóközcsütörtöki Szent Jakab-templom

Az egykori mezőváros templomát valamikor a 13. században építette a Szentgyörgyi család. Erre következtethetünk a templom nyugati oldalán máig meglévő, az építés idejéből származó kegyúri karzatból, valamint egy későbbi, 1333-as oklevélből, amely a Szentgyörgyi családot nevezi meg a templom kegyuraként. Ezen dokumentum képezi egyben a templom első írásos említését is: a községet maguk között felosztó Szentgyörgyi testvérek, Sebes és Péter megegyeztek, hogy jóllehet a templom a község keleti felén, a Péternek jutott részen van, az „mégis mindkét falurész népének közös plébániai temploma legyen.”

A templomot eredetileg román stíusban építették, majd a XIV. század második felében jelentősen átalakították, ekkor már azonban a kor stílusának, a gótikának megfelelően. Az átalakítás célja egyértelműen az immáron mezővárosi rangot szerzett település templomának a megnagyobbítása volt. Ekkortájt jelennek meg a településen nagy számban a német telepesek is. Ennek nyomát őrzik a korabeli dokumentumok, amik a magyar Chetertek (Csütörtök) név mellett a német Leopoldsdorf elnevezést, illetve annak különböző változatait is használják. Külön érdekességnek számítanak továbbá a templom kapuzatának oszlopain található különböző mélységű kivájt gödröcskék, amik szintén a német népelem 14-15. századi megjelenésére utalnak. A német, elsősorban bajor nyelvterületen ugyanis általános hiedelem volt, hogy amennyiben a homokkőből épült szakrális objektumokból port kapartak ki az egyes betegségben szenvedők, s ezt folyadékba keverve megitták, akkor jó reménnyel várhatták gyógyulásukat.

A 15. század Csütörtök és temploma számára a töretlen fejlődést jelentette. A mezőváros ezen fénykorában sor került a templom újabb nagyvonalú átépítésére. Ezt az átalakítást szintén a Szentgyörgyi családnak köszönhetjük. Tulajdonképpen ezen 15. századi átalakítás adta meg a templomépület ma is meglévő tömeghatását, valamint a ma is látható nyolcszögletű toronysisakokat is ezen átépítésnek köszönhetjük. A Szentgyörgyi család azonban 1543-ban férfiágon kihalt, ezt követően pedig Csütörtök először a kincstárra szállt, majd különböző birtokosokhoz került. Megkezdődött a település hanyatlása. Egy 1553. évi összeírás Csütörtök helység neve mellől elhagyta az oppidum (mezőváros) megjelölést is, és azt az elkövetkező évszázadok alatt sem sikerült a településnek visszaszerezni.

A somorjai református templom

Somorja első írásos említése 1285-ből származik, ezen dokumentumban a településről mint „Villa Sancte Marie” olvashatunk. Az évszázadok során azonban a település több megnevezése is használatos volt, úgy mint a „Zenthmarya”, „Samaria”, „Sand Marein”, „Zenth Maria”. Ezen megnevezésekből alakult ki Somorja mai elnevezése, amely tehát a város Szűz Mária tiszteletére emelt középkori templomát idézi. Ma már a református egyházhoz tartozó, eredetileg azonban katolikus somorjai templom a 13. század első felében épült román stílusban. Az eredeti építményt a mai főhajó és a szentély képezte, sekrestye és oldalhajók nélkül. Valószínű, hogy a templom helyi erődként is szolgált, s hogy ennek a célnak is jobban megfeleljen, az idők múlásával hozzáépítették a mellékhajókat és a tornyot, amelyből jobban megfigyelhették az ellenség közeledését, a tűz- és árvízveszélyt. A 14. század közepén gótikus stílusban átalakították, majd 1405 után ismét átépítették. A templom legjelentősebb építészeti beavatkozására azonban egészen 1521-ig várni kellett. Ekkor kapta a főhajó a mai pompás, késő gótikus, hajlított bordás boltozatát, amely már közvetlenül a megépítését követően reneszánsz díszítő festést is kapott.

Igen jelentősek továbbá a templom 13-16. század között készült freskói, amelyek a somorjai templom talán legszebb és legértékesebb középkori emlékei közé tartoznak. A szentély diadalívében az Ószövetség prófétái láthatóak, Dávid és Salamon koronás királlyal. Emellett a szentély falain az Újszövetség egyes történetei is megelevenednek. Ezen freskók központi alakja pedig Mária. Az északi oldalfalon Mária a halálos ágyán az apostolokkal körülvéve látható, míg efölött a boltíven Mária temetése, mennybevitele, és a sorozat befejező képe, a főhajó felé néző háromszögben, Mária megkoronázása tekinthető meg. E képsorozatnak ilyen központi helyen történő megalkotása is jelzi, hogy a templom Mária tiszteletére épült. A templom főhajójában továbbá Somorján is a Szentgyörgyiek keze nyomára bukkanhatunk. A család ugyanis Ulászló királytól egy időre zálogba vette Somorját, amiért hálául a templom déli falának felső részén II. Ulászló király és a Jagelló-család címerét festtették meg. Művészettörténészek szerint a látható vakolat alatt egyébként még több freskó rejlik.

1778-ban a paulánus rend egy új, barokk templomot emelt a településen. Nem sokkal ezt követően, 1789-ben pedig a református egyház 2000 rajnai aranyforintért megvásárolta a templomot, s falait fehérre meszelte. A múlt században azonban kezdetét vette a több száz éves alkotások feltárása, amely még napjainkban is zajlik.

Az egyházgellei Szent Péter és Pál templom

Gelle szintén régi templomos hely, erre utal előneve, az „Egyház” is. És bár az egyházgellei templom építésének pontos idejéről nem található írásos feljegyzés, egy oklevél révén az legalábbis kiderül, hogy 1253-ban már állt a gellei templom. A Szent Péter és Pál apostoloknak szentelt római katolikus templomot így szintén a Csallóköz egyik legrégebbi és legértékesebb műemlékeként tarthatjuk számon. A késő román stílusban épült templom eredeti jegyeit annak ellenére is megőrizte, hogy az évszázadok alatt viszonylag sok átalakításon esett át: A XIV. században gótikus elemekkel gazdagították, míg a XVII. században a reneszánsz jegyében építették át. Mindemellett a templom a XVIII. században kettő, a XIX. században pedig három felújításon is átesett.

A templom legrégebbi elemei a hajójának oldalfalai, valamint a szentély falai, amelyek a templomépítés korából, vagyis az 1200-as évekből származnak. Ma ezeket a falakat későbbi gótikus támpillérek támasztják meg, és gótikus csúcsíves ablakok tarkítják. A templom építésének időszakából származik még a szentély északi oldalán található, a templom védőszentjeit, Péter és Pál apostolt ábrázoló külső freskó is. Külön meg kell említeni továbbá a szentély belső falain újonnan felfedezett felfestményeket is. A 14. század után készült, sokalakos képsorok alul az apostolokat ábrázolják, felül pedig bibliai jelenetek láthatók: az északi oldalon az Angyali üdvözlet és a Menekülés Egyiptomba, a déli oldalon az Utolsó vacsora és az Utolsó ítélet.

A templom kegyura hosszú ideig a Mórocz-család volt. A szentély északi oldalfalán a család egyik tagja, Mórocz Zsuzsanna vörösmárvány-síremléke látható, amelynek latin nyelvű felirata magyarra fordítva a következő: “Születünk és meghalunk. Istennek a Legjobbnak, Legnagyobbnak. Ezt az emlékművet tekintetes Törös János úr Ő Császári és Királyi Felségének asztalnoka, a Vajkai és Érsekléli Papnemesi Szék nádora, Őszentségének Pázmány Péter hercegérseknek és bíborosnak kancellárja állította gyászban drága hitvesének, beketfalvi Mórocz Zsuzsannának, aki ebben a hűvös márványban nyert múló szálláshelyet. Az Úr 1633. esztendejében.”

(ák)

Fotók: tajgazda.hu