Halálának tizedik évfordulóján a Csallóközi Könyvtárban összegyűltek pályatársai, rajongói, barátai és olvasói, hogy megünnepeljék emlékét a Tóth László, Kanovits György és Kocur László által vezetett irodalmi rendezvényen. Lacza Ilona, a könyvtár igazgatója köszöntötte a megjelent vendégeket. „Tóth László méltatta a mára kissé elfeledett író munkásságát, illetve elevenítette fel alakját anekdotáiban, illetve Kanovits György újságíró idézte fel a vele kapcsolatos személyes emlékeit.” – olvasható a dunaszerdahelyi.sk oldalon.

Kocur László a „regionális realizmus” alakjaként méltatta az írót, majd elmondta, hogy „a már kiteljesedett életművű Berecket értékelők csaknem mindegyike felrója, illetve megemlíti a megszólalások gyér számát. Ennek egyik okát talán éppen a mindennapos újságírói robotban kell keresnünk”.

A megemlékezés során audiófelvételről Bereck József hangja is megelevenedet.

„Az irodalom nekem menedék volt, amire ifjúkorom egy bizonyos szakában rátaláltam és nagyon sok örömet szerzett nekem ez az érdeklődés és törekvés. És persze nagyon sok keservet, kínt. Az ember szembesül az üres papírral és sokszor bizony vannak helyzetek, amikor még abban is kételkedik, hogy egyáltalán tud-e írni. Az íróságból nem lehet oklevelet szerezni, tehát vagy maga gondolja az ember azt, hogy író, vagy mások mondják róla. Nekem ehhez kellő önbizalmam sosem volt.”

Bereck József, az író, szerkesztő és fordító Albáron született 1945. március 9-én. Miután a Dunaszerdahelyen érettségizett, a nyitrai Pedagógiai Főiskolán elvégezte a zenetanári alapképzést. Bereck a hatvanas évek végétől folyamatosan publikált különböző lapokban, és 1970-től a Csallóközi regionális hetilap szerkesztője volt. 1993-tól főszerkesztő, majd vezető szerkesztője volt. Szlovák és cseh írók műveit fordította magyarra, és több elismerést is kapott, beleértve a Szlovákiai Irodalmi Alap díját (1974, 1994) és a Madách-díjat (1998).

forrás: dunaszerdahelyi.sk
kép forrása: dunaszerdahelyi.sk